Nem egy kerekesszék fogja nekem megmondani, merre van az utam!

Kétszeres rally Európa bajnok, 15 éves versenyzői múlttal a háta mögött.
2016-ban a balesete után nagyot fordult az élete, azonban fehér lappal kezdte újra.
A legviccesebb történetek mindig akkor születnek, amikor a kerekesszéket szereli össze és sokan segíteni akarnak neki.
A világban kevés olyan ország létezik, ahol ne járt volna,- és elmondása alapján már legalább 90 évnyi élmény és életút van a háta mögött.
Ismerje meg Ön is Bessenyey Zoltán történetét, aki előtt még most sincs lehetetlen…

Szándékosan nem szeretnénk címkézni. Mondd el nekünk kérlek, ki is a Bessenyey Zoltán, vagy ahogyan sokan ismernek,  B.Z.?

Hát, ha nem akartok címkézni, akkor én sem címkézném saját magam. ☺
Egy srác vagyok, aki szereti boldogan megélni a mindennapokat.
Minden körülménytől függetlenül imádom azt csinálni, amit csinálhatok.
Szerencsére se a kerekesszék, se a sérülések nem hoztak magukkal akkora változásokat, amelyek megakadályoztak volna abban, hogy azt tudjam csinálni, amire vágyom.
Ha nagyon sarkítani és egyszerűsíteni akarjuk, egy férfi vagyok, aki szereti az életét, és szereti megélni a mindennapokat.

A könyv címe, melyet Pelesz Alexandra írt rólad, a „Tetőről talpra” címet kapta.
Ezt a címet Te választottad?

Van egy előadássorozatom, melynek ez a címe. Ezek az előadások még a vírus előtt Magyarországon és Erdélyben is több helyen megrendezésre kerültek.
A címet egy barátom találta ki, tehát nem én vagyok a kreatív szerző.
Ez a két szó úgy gondolom, annyira leírja a történetem, hogy jó ötletnek tartottuk ezzel a címmel illetni magát a könyvet is. Véleményem szerint keresve sem találhattuk volna jobb könyv,- és előadássorozat címet.
Még akkor is, ha nem feltétlenül igaz a „talpra”,- vagy csak részben az. Fel tudok állni, járókerettel tudok pár lépést menni, tehát talpra tudok állni. Ez a két szó nagyon jól körülírja a sztorim, még egy olyan ember számára is, aki nem tudja, ki is vagyok valójában.

Az ország kétszeres rally Európa bajnokként ismert meg, és bármilyen furcsán vagy inkább abszurd módon hangzik, a brand neved többet ér most a baleseted után, mint előtte. Mikor kezdődött a rally iránti szerelmed?

Beleszülettem ebbe a világba. A vér szerinti és a mostohaapám is versenyzett, és ami nagyon furcsa, hogy az édesanyám is az autósport világában éldegélte az életét. (Hozzáteszem, még most is ebben a világban tevékenykedik.) Egy kis érdekesség, hogy anyukám 10 évig az Autó Motor, Magyarország legrégebbi autós lapjának volt a főszerkesztője, nő létére. Röviden összefoglalva, érthető, hogy nem tudtam elkerülni a sorsomat. ☺ Autós családba születtem bele és versenypályák mellett nőttem fel. Szoktam viccelődni azzal, hogy voltam válogatott atléta, meg lehetnék akár teniszversenyző is, de valamiért az autósport jött. Amint megvolt rá a lehetőségem, hogy kipróbáljam magam ebben a világban, én azonnal éltem is a helyzettel.  Alapvetően is volt siker meg tehetség, tehát nem teljesen kutyaütőként kezdtem el, de azért azt látni kell, hogy ez a sport elsősorban a pénzen múlik. Tehát nagymértékben függ az autóversenyzői sikerességed attól, hogy mennyi pénzt tudsz ebbe a sportágba invesztálni. Kell a tehetség is persze, de nekem mindig az a kezdő lépcső volt a legfontosabb, hogy elérjek a pályáig, ahol már bizonyítani is tudtam.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy versenyszerűen akarod csinálni a rally-t? Hány éves voltál akkor?

Amikor meghoztam a döntést, hogy versenyezni szeretnék, biztosan sokkal fiatalabb voltam, mint amikor tényleges lehetőséget kaptam rá. Kb tizenéves korom elején én már azt mondogattam, hogy de jó lenne versenyezni.
Aztán a fordulópont 19 vagy 20 éves koromban jött el. Ekkor tudtam bizonyítani. Előtte persze már kisebb versenyeken vagy például gokartozás közben megmutatkozott, hogy egész ügyesen el tudom fordítani a kormányt, de az éles helyzet azért még váratott magára 19-20 éves koromig.

Ebben a sportágban számít a kor? Minél hamarabb kezded, annál nagyobb az esélyed a sikerre?

Az igazán nagy versenyzők, például a Forma 1-es világsztárok már nagyon pici gyerekkoruk óta versenyzőnek nevelődnek. Nyilván azzal, hogy én a tizenéves korom végén kezdtem el aktívan versenyezni, az már viszonylag késői startnak számított. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy az elért és mögöttem lévő eredmények túlmutatnak azon, amit a nagykönyv szerint teljesíthettem volna.
Főleg, hogy egy ilyen pici kelet-európai országban csináltam meg ezeket az eredményeket.
Összehasonlításképpen a nemzetközi piacon és versenysorozatokban nagyon nézik azt, hogy te honnan érkezel. Ha nem képviselsz egy olyan országot, ami gazdaságilag fontos, akkor még nehezebb helyzetben vagy. Jól látod, másra lettem volna hivatott, ha mondjuk 5 évesen elkezdtem a felkészüléseket, és nagyon tudatosan építem, építjük a versenyzői karrierem.
Félreértés ne essék, kis túlzással, ha valakinek van érzéke hozzá, felnőtt korban is lehet az illetőből rally versenyző, de itt a kulcs az idő. Felnőttként már nincs annyi időd „kinevelődni”, mint annak az indulónak, aki gyermekkorában kezdte. Ráadásul 30 felett már az ember másképp kezeli mind a nyomást, mind a félelmeket.
A fiatalok még úgy mennek a „csatába”, hogy nem számít sok minden.
Annak, akinek viszont már van némi élettapasztalata, az pontosan tudja, hogy az élete mellett milyen értékkel játszik (gondolok itt az autóra).
Egy szó mint száz, azért jó gyerekként kezdeni, mert akkor még nagyon laza vagy. Ha egy gyermeket vízbe dobnak hirtelen, önmagától fennmarad. Ha már megtudja, hogy mi is történik vele pontosan abban az adott pillanatban és elkezd félni, onnantól indul a süllyedés. Ezzel a sportággal ugyanez a helyzet. Ha fiatalon még belenevelnek, sokkal könnyebb jó versenyzővé válni.

Az elmúlt 15 év során, amíg aktívan versenyeztél, volt valaha halálfélelmed?

Képzeld, soha. Azt szoktuk mondani versenyzőként, hogy ha eljön az a pont valaki életében, hogy megjelenik a félelem a pályán, akkor már érdemes abbahagyni.
Az aggódás és maga a tudat, hogy elveszítheted a családod, párod, gyermeked, nagyon sokat lassít rajtad. Ezért ha ez a gondolat befészkeli magát a fejedbe, utána már mentálisan is hat rád.
A másik opció egy ilyen helyzetben, hogy a nemzetközi versenyzést abbahagyod, és elmész úgynevezett bokorugró versenyekre, ahol már hobbiként tudsz erre tekinteni. Nem szabad túl sokat agyalni ezen, mert eredményesség szempontjából ez nem tesz jót senkinek.

Ha nem túl indiszkrét a kérdés, ha még most is versenyeznél, úgy, hogy már van feleséged és stabil családi háttered, lenne benned félelem? (Annak ellenére, hogy az oxigénnel együtt szívtad magadba pici korod óta a sportág iránti szerelmet?)

Érdekes, mert nem volt meg bennem a félelem azután sem, hogy megnősültem.
Azonban a feleségemmel szemben van egy tartás bennem.
Fruzsi végigélte velem a baleset mellett a rehabilitációt is, így érthető módon, nem akkora fanja az autóversenyzésnek. És akkor még finoman fogalmaztam. ☺  Amikor elmegyek versenyezni, teljesen őszintén neki semmi nem számít, csak az, hogy egészségesen és egy darabban térjek vissza. Ha az ő nézőpontjából tekintem a helyzetet, ez teljesen logikus. Magasról tesz arra, hogy milyen versenyen indulok és hány embert tudok megelőzni. Neki kizárólag az számít, hogy épségben nyissam ki otthon az ajtót. Emiatt pedig azt gondolom, a feleségem megérdemli azt, hogy a versenyzést én magam is a helyén tudjam kezelni, így már van bennem egy olyan kérdéskör, hogy meddig kell még azt a húrt feszegetni, illetve milyen húrokat érdemes még feszegetni. A feleségem kevésbé fél akkor, amikor jet-skizni próbálok vagy épp hószánozni kerekesszékesként, mint akkor, amikor 130-al akarok gokarttal száguldozni, egy centire a földtől. Tudja ő is, hogy a versenyzés és a hobbi-húrfeszegetés nem ugyanaz. Hála az égnek viszont olyan a kapcsolatunk, hogy Fruzsi jelzi, ha problémája van vagy épp valami nem a szíve-vágya. Gátat soha nem szab semminek. Ezért a hozzáállásért pedig végtelenül hálás vagyok neki.

Kíváncsiságból, vannak a feleségeddel csaták?

Nincsenek. A feleségem hozzászokott az életmódomhoz. Így ismert meg. Ő csak annyit tesz mindig hozzá, hogy a férjét szeretné egy darabban visszakapni. „Menjél és csináld azt, amitől férfinak érzed magad, de lehetőleg minél hamarabb érj haza épségben!”

2016-ban történt a baleset, Veszprém közelében. Mennyire tudtad azt a helyzetet uralni akkor és ott? Mit éreztél a kritikus pillanatokban?

Nagyon érdekes, de azzal, hogy folyamatosan magamnál voltam, hiába nem működött nagyjából semmim, az agyam nagyon is „képben volt”.
Tanultam anatómiát, így eleve tudtam, hogy nagy a baj.
Gondolkodni viszont volt időm, hiszem másfél óráig vágtak ki a versenyautóból a tűzoltók. Gyakorlatilag körbe vágták az autót, és üléssel együtt szedtek ki. Ennyire beleszorultam. Az ülést pedig külön hámozták le rólam. Így nem csak a baleset óráiban, hanem az utána következő hónapokban is volt időm az életemen agyalni.
Azt tudni kell, hogy amikor megtörtént a baleset, már ott a helyszínen feladatokat osztogattam a barátoknak és a körülöttem lévőknek. Édesanyámat értesíteni kellett, a telefonom kértem, had maradjon a cégtársamnál, a következő versenyek szállásait le kellett mondani, a cég sorsát kellett intézni. Tehát a teendők sorra vételezése már a versenyautóban elkezdődött a fejemben.

Komolyan annyira képben voltál, hogy ott a helyszínen nekiálltál szervezkedni?

Persze, hiszen a feleségem szállását is intézni kellett, tudnunk kellett melyik kórházba visznek, meddig maradok ott.

Hogyan reagált a feleséged, amikor tudomást szerzett a balesetről?

Nagyon érdekes, de mivel nincs benne az autósportban, először nem tudta, mi is a pontos helyzet. Fogalma sem volt róla, hogy a sérüléseim mennyire okoztak maradandó károkat. Édesanyám értesítette, hogy felborultam a versenyen, így ő, anyukám és egy barátom ezt követően száguldoztak le Budapestről Győrbe. Fruzsi eleinte nyugodt volt, azt gondolta, hogy majd összeraknak és oké, folytatódik az élet.
Az ő visszaemlékezései alapján még akkor se fogta fel pontosan a helyzetet, amikor behoztak mentőhelikopterrel a kórházba, és azonnal toltak be CT-re. Amikor az orvos közölte velük a jelenlegi helyzetet, ami az volt, hogy gerincsérülés, nagyon magasan és valószínűleg maradandó sérülés lesz belőle, ő akkor kezdett a helyzet súlyával szembesülni. A feleségemnek hosszú hetek kelletek, mire rájött, hogy egy teljesen új élet fog kezdődni. Ez abban a pillanatban, amikor az orvos vázolta az „íveket” és a következményeket, még nem tudatosult benne. Valójában ez nem is várható el senkitől.

Abszurd, de ebből a beszélgetésből teljesen úgy jön le, hogy ezt a kanyart, ami a baleset hozott, könnyen vetted.

Két véglet van: aki nem tudja feldolgozni és belesüllyed a helyzetbe, -és én valószínűleg a másik véget vagyok, mert lehet ez sem normális ahogyan én kezelem. A lehetőségekhez képest lesz*rom a kerekesszéket!
Körülbelül ennyi év alatt megtanultam, hogy hova, mikor, mennyi segítség KELLHET, de próbálok minden segítségnyújtást minimalizálni. Egyrészt mert nem akarok ellustulni, másrészt pedig hiszem, hogy meg tudom oldani az elém kerülő szituációkat. És igen, extrémen kísérletezek azon, mi mindent lehet kipróbálni és megtanulni a kerekesszékből.
Lekopogom, napról-napra érünk el új célokat, hol a csapatommal, hol az asszonnyal, hol a családommal. A hülyeségnek lassan tényleg nincs határa, hogy Zoltánkából még mit lehet kihozni. ☺ Szeretem a hozzáállásom. Bár lássuk be, egy szerencsés helyzetben kaptam ezt a sérülést. Saját cégeim vannak, vissza tudtam térni ahhoz, amit szeretek csinálni, olyan családom, feleségem és barátaim vannak, akik végig mellettem voltak, plusz azt se felejtsük el, hogy 38 évesen, amikor ez a baleset történt, én nagyjából megéltem 90 évet.
 Annyit utaztam, annyit dolgoztam, versenyeztem, bejártam a fél világot,- így sz*rul hangzik, de sok újat már nem tud mutatni az élet. Nagyon könnyen tudtam fehér lapot kezdeni, amikor is azt mondtam, nézzük meg, mit tudok az új életemből kihozni.
Aztán szembesülsz vele, hogy baromi sok mindenre képes vagy most is, amit régen csináltál és szerettél. Kerekesszékből az első amerikai út, az első Közel-Keleten megrendezett forgatás, mind-mind más kontinensen szerzett tapasztalatok voltak. Ezeket csak úgy kipipáltam. Tehát az elmúlt 5 évben nagyon sok csodálatos élmény és inger ért.

Pontosan tudtad, hogyan akarod az életed újraszervezni. Így talán a szeretteidnek is könnyebb volt a helyzet feldolgozása, hiszen láthatták, hogy neked megvan az új forgatókönyv a fejedben.

Tudni kell, hogy a szüleim jobban megsínylették ezt az időszakot, mint én magam. Szülőként nehéz ezt feldolgozni. Azóta az előadássorozatokon (is) több szülővel beszéltem már erről a témáról,- és abban igazat kell adjak nekik, hogy gyerekként ezt nem feltétlenül tudjuk megérteni. Az én szüleim nehezen élték meg a balesetet, a következményeket, azonban mióta kijöttem a rehabról, azóta az ő életük is javul. Jó érzéssel tölti el őket, hogy élem az életem, vannak sikereim és boldog vagyok. Viszont maga a baleset ténye és a rehab odacsapott rendesen az egyébként rendben lévő mindennapjaiknak.

Kicsit kalandozzunk el a gokart világába. A rally után hogy jött az életedbe a gokart? Hogy pattant ki ez a gondolat a fejedből?

Szerencsés véletlenek és konkrét események után jött az életembe a gokart.
Autót is tudok vezetni (automata), ami át van alakítva a kezemre, így gyakorlatilag egy kézzel vezetek, egy kézzel kormányzom. A rally éppen ezért annyira nem tudott szóba kerülni a baleset után, hiszen ebben a sportágban nem igazán fordul elő, hogy automata váltós autóval versenyezzenek, illetve egy kézzel vezetni verseny közben nem biztonságos.
A gokart viszont olyan szerkezet, aminek egy sebessége van, úgynevezett röpsúlyos, 16 000 fordulatot forog percenként.
Az utcai autók kb 6000-et forognak, a gokart pedig majdnem a háromszorosát tudja ennek az értéknek. Vagy mondom másképp. Az a gokart, amivel bárki indulhat egy amatőr pályán játékból, 9 lóerős. Az enyém 37. ☺
Bár nem jó a kezem, mert a nyaki gerincvelő sérülésnél az a lényeg, hogy ami a nyakad alatt van, minden megsérül, vegetatív idegrendszer, mozgató,- érző és minden egyéb terület,- ez nem szegte kedvem, hogy belevágjak a gokartozás világába.
Tehát nem tökéletes a kezem, azonban meg tudtuk azt csinálni, hogy a gokartot két kézzel vezetem. 
A kormányra van felinstallálva a gáz és a fék is. Tehát mindent kézzel csinálok, és mindkét kezem a kormányon van. Ez pedig már sokkal inkább a versenysport felé mutat, így az egyik irányvonal ez volt. A másik pedig, hogy bár a gokartozás is drága mulatság, de még így is sokkal olcsóbb, mint a rally versenyzés. Összehasonlításképpen kb egy harmad áron kihozható az autóversenyzéshez képest.
Bár még így is nagyon sok millió forintról beszélgetünk… Főleg, hogy ez az európai sorozat, az International Handikart Challange amin most fogok indulni, Franciaországban kerül megrendezésre, tehát nem az van, hogy csak átugrom a szomszédba. ☺
Összefoglalva azért tettem le a voksom a gokart mellett, mert könnyebben megvalósítható, olcsóbb és fizikailag is egyszerűbben elérhető számomra. Ez a csomag mutatta azt, hogy meg kell próbálnom.
Ebben a versenyszériában, amit fent említettem, 20 fő fölötti sérült induló lesz, tehát mindenkinek át van alakítva a gokartja.
Amputáltak, stroke-osok, kerekesszékesek, gerincvelő sérültek is versenyben lesznek.
A bajnokság szervezői anno meghívtak, hogy nézzem meg a versenyt. Természetesen ennek az lett a vége, hogy indulni is akartam. ☺
Elmondom, ameddig beszélni kellett róla, vicces volt a sztori, de amikor konkrét éles helyzetről volt szó, nem jött olyan könnyen mosoly az arcomra.
Olyan fizikai terhelést ad a gokart a szervezetnek,- még egy egészségesnek is, ami azért nem könnyű. Hogy lásd az erőviszonyokat: a gokart velem együtt 170 kg, viszont 37 lóerő. Tehát a súly-lóerő aránya olyan, ami egy Ferrari-t simán kenterbe ver. Pont ezért borzalmasan komoly a gyorsulása, a féktávja, és nagyon komoly kanyarsebességeket lehet vele elérni. Pillanatokra 3-3,5 G-ket élünk meg, tehát majdnem olyan ez a sportág, mintha Forma 1-es autót vezetnénk.
Nyilván rövidebb ideig a kormány mögött és nem olyan komoly a terhelés, de a szervezetünket még így is eléggé meg tudja rugdosni. ☺
Örömmel csinálnom, így ha nem is vagyok benne annyira sikeres, mint a rally-ban, de fontos, hogy sikertelen sem vagyok,- ami már jó hír.
Plusz itt a sikert nagyon más szinten kell kezelni, hiszen a fő cél nem elsősorban a győzelem, hanem az, hogy önmagadat képes vagy-e legyőzni. Ha végigcsinálsz egy hétvégét, amikor 3 nap alatt mész 10-szer 20 percet, az már hatalmas öröm. Plusz a versenyszellem is adrenalint ad, ami már nem fog belőlem eltűnni, míg élek.

Hogy kell egy ilyen versenyre készülni? Mit képzeljünk el? Mennyiben másabb a felkészülés menete, mint a rally-nál volt?

Ezen a szinten is, ahol én gokartozom, olyan a versenyfelkészülés, mint bármilyen más sportág esetében.
Kőkemény fizikai edzések vannak, ráadásul most már van sportágspecifikus edzés autósportra is. Diétázom, nagyon sokat hajtom a kerekesszéket, mert az is fizikai terhelés a szervezetemnek.
Bár nagy meglepetést nem árulok el, gokart versenyre felkészülni legjobban gokartozással lehet. ☺
Ez viszonylag sok edzést jelent heti szinten, 60-80 körrel.
Jobb beállításokat keresünk a csapatommal, a vezetési képességeimet illetve a fizikumom is fejlesztjük az edzések során. Új átalakításokat végzünk a gokarton.
Tehát ugyanolyan felkészülési folyamatok vannak, mint bármilyen más élsport esetén.
Három szerelőm van, akik szállítják és fejlesztik a gokartot, kereket cserélnek, beállítanak. A nem szakavatottak számára úgy szoktam elmagyarázni, hogy tulajdonképpen egy pici Forma 1-es autóm van. ☺

A feleséged veled tart majd a franciaországi versenyre?

Nem, ő most sem fog jönni. Annyira nem szereti ezt a világot, hogy nem is kíváncsi rá. Beszélünk, jelentek neki,- de csak azt kérdezi meg, hogy épségben érek-e a haza és nem érdekli, hányadik helyezést értem el.

Izgulsz a verseny miatt?

Csak egyetlen dolog aggaszt. Szervokormány van a gokarton, ami szintén a fejlesztés része, hogy könnyebb legyen fordítani, és ez a kormányunk nemrég tönkrement. Franciaországból érkezett az új alkatrész, de mire beépítjük, nem lesz majd annyi idő a lényegi tesztre, mint egy átlagos felkészülés során. Pedig új motorunk, vázunk van. Így picit felkészületlennek érzem magam.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Progép-Goldex Kft-vel és annak tulajdonosával, Pető Attilával?

Privát kapcsolat által még évekkel ezelőtt, egy közös baráton keresztül, aki egyébként szintén autóversenyző. ☺
Üzleti kapcsolatunk alakult ki Attilával, ami több éve tart.
Szerintem anno még ő sem tudta vagy gondolta, hogy a székből is újrakezdem, ahogyan én fogalmazok, ezt a marháskodást. (Amit versenyzésnek hívunk.) ☺
Egy találkozás során azonban szóba került az újrakezdésem, és mivel ő is egy versenyző alkat, meg nyilván nagyon sok sportolót támogat, elkezdtünk erről beszélgetni. Panaszkodtam neki az idei szezon nehézségeiről, erre ő azt mondta, hogy szeretne a Progép-Goldex Kft-vel támogatni.
Nem a kereslet találta meg a kínálatot, hanem a kínálat találta meg a keresletet. ☺
Tulajdonképpen az idei évben Attila tette lehetővé az álmok folytatását.
Az év elején ugyanis azt mondtam, lehet, hogy 2021-ben kihagyjuk a versenyt, az anyagi keret hiánya miatt. Azért otthon ezt már nem tudtam volna az asszonnyal megbeszélni, hogy a „konyhapénzből” megyek versenyezgetni. ☺
Nyilván Fruzsi megértené és támogatna mindenben, viszont az elmúlt 15 évben már nagyon nagy összegeket autóztam el, így ehhez a kérdéshez most már picit másképpen állok hozzá.
Akkor indulok versenyen, ha támogatókat tudok magam mellé szerezni.
Attila most a teljes bázis.

Te magad választod ki a támogatókat vagy van egy menedzsment alattad?

Minden esetben próbálok én dönteni.
Eleve nem vállalok be olyan reklámot és együttműködést, amivel nem értek egyet. Hiába akarnának megfizetni, mondjuk influencerként, ha a céggel vagy a termékkel nem szimpatizálok, akkor fizethetnek bármennyit, az nincs.

Kíváncsiság: a sütő,- és cukrászipari gépek forgalmazását illetően van tapasztalod vagy bármiféle érdekeltséged?

Igazából most kezdek ebbe a világba Attilán keresztül belelátni.
Őszintén szólva, az tetszik leginkább a cégben, amekkora kaliberű gépekkel dolgoznak, illetve amilyen komoly rendszereket üzemeltetnek.
Abban nagyon erős párhuzamot látok, amit mi az autózás terén képviselünk minőséget, ők azt képviselik a sütő,- és cukrászipari berendezések forgalmazása és szervizelése során.
Azonban a cég támogatása mellett én Attilának is nagy köszönettel tartozom, aki nyomatékosan említsük meg, hogy egy komoly sportoló a küzdősportok világában.
Tehát kijelenthetjük, hogy két sportoló találta meg egymást és rakták össze azt, amijük van. ☺
Bízom a hosszútávú együttműködésben, megpróbálom ezt a közös munkát is a legjobban kiszolgálni, és utána megkérdezem majd Attilát, hogyan értékeli a közös munkát, min lehetne javítani, változtatni.
Sokkal inkább hiszek a hosszútávú együttműködésekben és közös gondolkodásban.
Mivel a legtöbb támogatóm egyben barátom is, hatványozottan ügyelek arra, hogy ők úgy legyenek kiszolgálva, hogy 150%-ot adjak vissza. Nem vagyok rapid randi hívő. ☺

Mi az, ami még szerinted kimaradt az életedből?

Olyan ami kimaradt, szerintem nem nagyon van. Mert mindig megcsináltam azt, amit meg akartam csinálni. Mindig kisebb és nagyobb célok szerint élek. A gyerek még egy kérdőjel a fejünkben, de úgy vagyunk vele, hogy ami késik, az nem múlik! ☺

Ha csak egyetlen tanáccsal szolgálhatnál az embereknek, mi lenne az?

Mielőtt bármilyen problémát eget rengetőnek és megoldhatatlannak gondolnának, előtte vegyenek egy mély lélegzetet, próbálják külső szemlélőként megvizsgálni a saját helyzetüket, és ki fog derülni, hogy a probléma nem is olyan óriási.
Nem azt állítom, hogy az életben nincsenek problémák, csak nem akkorák, melyeket ne lehetne megoldani. Erre az én példám az egyik legjobb. Én is megvizsgáltam anno, mik a lehetőségeim, és azok alapján megyek most is előre. Nem siratom, ami nincs már és nem gondolkodom azon, mi lett volna ha…
Most azt mondom, de menő, hogy a székkel együtt van egy új életem. Ha pedig elérek akár egy kisebb, akár egy nagyobb célt, megállok picit és vállon veregetem magam.
Hiszem, ha így élnének és tennének sokan, egy boldogabb világban élhetnénk! ☺